Világutazó

Akadálymentesen a Balaton körül

Még csak néhány hete kezdtem el az új munkahelyemen dolgozni, amikor megtalált egy soha vissza nem térő lehetőség: kerekesszékeseket kerestek turisztikai helyszínek teszteléséhez. Azonnal jelentkeztem, ugyanis hatalmas szenvedélyem az utazás, és akadálymentes kirándulásokban csak nagyon ritkán van részem. Nem bántam meg, hogy elmentem, sőt! Íme, a kis utazónaplóm.

Decemberben elveszítettem mindkét munkám, így több hónapig keresgéltem, közben pedig megszületett a Lena Világa blogom és Youtube csatornám. Azóta szerencsére már három helyen is tevékenykedhetem: jött egy külsős szerzői pozíció a SHE-nél, illetve a 3D Galériánál, valamint rám talált egy bejelentett munka is: a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületénél kezdtem el dolgozni, mint érzékenyítő. Ez tulajdonképpen annyit takar, hogy általános iskolákba és gimnáziumba járunk „érzékenyíteni” a gyerekeket, azaz mesélünk a kerekesszékes életformáról: akadálymentességről, közlekedésről, magánéletről; egyszóval a mindennapokról, mindezt pedig személyes tapasztalatinkból merítve, pozitív köntösbe bújtatva tesszük. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert van átfedés az érzékenyítés és a Varázskerék projekt között, hiszen utóbbinál is gyerekekkel foglalkozom, csak ott a zene, a tánc és a mese mentén haladva.

Most, hogy így a prológus végéhez értünk jöjjön végre az élménybeszámoló!

Panoráma a kilátóból

A Hungary 4 All egy akadálymentes kirándulásokat és üdüléseket szervező utazási iroda, akik által részt vehettünk ezen a két napos kalandon. Mi öten kerekesszékesek nem az elsők voltunk, akik elutazhattunk pár napra az iroda jóvoltából: több alkalommal is szerveztek már hasonló utakat Pesten és vidéken egyaránt. Az utazásért, a szállásért, a látnivalókért és a teljes ellátásért cserébe pedig csak annyi volt a dolgunk, hogy a velünk tartó forgató stábbal együttműködjünk, és hozzásegítsük őket a Hungary 4 All számára készülő, 25-30 perces dokumentumfilm megszületéséhez.

Hihetetlenül izgalmas volt ez a két nap! Május 4-én, reggel fél 7-re jött értünk a busz, majd szépen sorjában felvettük a többieket is. Nagy esőt és hideget mondtak aznapra, így meglepődve tapasztaltuk amikor erős napsütés és meleg várt miket a Balatonon. Első állomásunk Balatonföldvár volt, ahol a kilátón 360 fokban megcsodálhattuk a panorámát. A zöld és a kék ezer árnyalata játszott mindenütt, egyszerűen lélegzetelállító volt a látvány! Azért is jelentett számomra ilyen sokat ez az élmény, mert kerekesszékkel szinte sosincs lehetőségem kilátókba fellátogatni, hiszen többnyire hosszú lépcsősor vezet fel és nincs lift, itt viszont tökéletesen akadálymentes volt minden. Miután kigyönyörködtük magunkat, megittunk egy friss kávét a kilátóhoz tartozó teraszon. Az idegenvezetőnk, Ági végigkísért minket a két napos út során, így rengeteg izgalmas infóval és történelmi érdekességgel lettünk gazdagabbak.

Következő célpontunk Keszthely volt, ahol először megebédeltünk a Halászcsárdában (bőség tál, igazi terülj-terülj asztalka), majd sétáltunk és forgattunk picit a Balaton-parton. Ezt követően kutyafuttában ugyan (mert kicsit időszűkében voltunk), de ellátogattunk a keszthelyi Festetics Kastélyba, ahol már nagy szeretettel vártak minket a tárlatvezetők. A kastély számos kiállítása közül csak néhányat tudtunk megtekinteni, de így is óriási élmény volt minden, és sok izgalmas kulisszatitkot tudhattunk meg például Festetics IV. György úrhercegről, aki a mai napig ellátogat olykor a palotába, de mindezt persze teljes inkognitóban teszi. Ilyenkor a kertben sétálgat, kedvesen elcseveg a dolgozókkal, látogatókkal, és sok tárlatvezetőt névről ismer. Milyen jó fej emberke lehet!

Mintha csak Belle imádott könyvtárában lennék!

A kastély-túrát követően már nagyon korgott a gyomrunk, így vacsorázni indultunk, és az ebédhez hasonlóan itt is bőségtálat kaptunk: többféle felvágott, sajt, zöldség és gyümölcs közül lehetett választani. A vacsi közben nagyokat nevettünk, néztük a Maradj Talpont, kiengedtük a fáradt gőz. Egy szuper laza és igazi egyéniségeket felvonultató csapat verbuválódott össze ebben a kis kalandban, a stábtól kezdve az idegenvezetőn át a sofőrig mindenki hozta a derűs hangulatot, aminek nagyon örültem, hiszen egy ilyen utazásnál a társaság összetétele sem egy elhanyagolható szempont.  Este hullafáradtan, mégis a nap szép emlékeit ízlelgetetve merültünk álomba a balatonmáriafürdői Regens Wagner Vendégház tiszta és kényelmes szobájában.

Ilyen finomságokat is ettünk

Második nap már nem volt szerencsénk az időjárást illetően; borús és hideg idő volt. Ettől függetlenül a finom reggelink elfogyasztása után vidáman kezdtük a napot. Először Tihanyba mentünk és a Levendula Házban nézelődtünk, majd a Tihanyi Bencés Apátságot tekintettük meg. Szívesen kóstoltunk volna egy kis levendulafagyit, de akkor már csöpögött az eső. Az apátság történetét Ágitól hallhattuk, végül sétáltunk egy kicsit: a panoráma és az ébredő természet még a borús idő ellenére is csodálatos volt!

Megpihentünk a Levendula Házban

Utolsó programunk következett ezután: a balatonfüredi Koczor Pincészetbe mentünk enni, ami nevével ellentétben nem pincében, hanem egy dombon helyezkedett el. Gyönyörű volt, az ételek pedig isteniek: egy borkóstolóval egybekötött ebéden vehettünk részt. Itt elidőztünk több óráig, kávéztunk, leforgattuk a riportokat és gyönyörködtünk a panorámában.

A finom ebédhez egy kis bor is dukál!
Készül a film

Késő délután szakadó esőben, de annál boldogabban, az élményektől feltöltődve indultunk haza.

Azért volt ez a kirándulás nagyon üdítő, mert végre számunkra is értelmet nyert az „aktív pihenés” kifejezés. Nekem a pihenés a normál pihenést, az aktivitás pedig legtöbbször a kifáradást jelenti: sokat utazunk ugyan a párommal, de ezek nem kifejezetten kerekesszék-barát utak. Igaz, igyekszünk úti cél tekintetében jól választani és törekedni a lehető leggördülékenyebb nyaralásra, de még ha minden akadálymentes, akkor is meg kell küzdenünk olykor egy-egy dombbal, padkával, vagy macskaköves úttal. Itt viszont minden adott volt: a mozgássérült wc, a tágas fürdőszoba a szálláson, rámpás busz, sima utak és lift. Kicsit átérezhettük, hogy milyen lehet járó emberként kirándulni és aktívan pihenni.

Barátságos kis templom az út mentén

Az egész kirándulást videó formájában is megörökítettem, úgyhogy hamarosan VLOG várható belőle, amiben még sok-sok izgalmas részletre fény derül!

Öröm számomra, hogy ez az utazási iroda létrejött és bízom benne, hogy hozzánk hasonlóan még sok kerekesszékes utazni vágyónak fogja az álmait megvalósítani! 🙂

Ölel:

2 Responses

  1. Remek beszámoló arról, hol, mennyit ettetek, ki, milyen kedves volt, milyen jó fejek verődtek össze, milyen volt az idő. Mozgássérültként olvasva viszont nulla információs értékkel bír. Busszal hoztak, vittek. Ez messze van az önálló élettől, önálló akadálymentes utazástól, közlekedéstől. Útközben hol voltak akadálymentes WC-k? Parkolás? Gondolom Tihanyban nem egyszerű. Milyenek a terepviszonyok? Étterem a dombtetőn, Tihany se egy alföldi táj. Na és a fotók? Bármelyik keresőoldal tucatjával dob ki ehhez hasonlókat, de a mozgássérültek számára nulla képi információval szolgálnak. Ne haragudj, de ez a beszámoló egy nagy giccs, semmi más.

    1. Mivel minden, de tényleg MINDEN akadálymentes volt, ezért nem volt mit külön kiemelni. Ez az utazási iroda csak akadálymentes utazásokat szervez, ezért nyilvánvaló, hogy az összes étterem ahová mentünk akadálymentes volt, mozgássérült parkolókártyával parkoltunk, volt lift, mozgássérült wc, akadálymentes zuhanyzó, stb. Mivel busszal mentünk mindenhová, ezért a dombok nem okoztak gondot, és ahol kiszálltunk ott is simán tudtunk közlekedni. Önállóan, egyénileg is szoktam utazni, ahol valóban releváns a cikk szempontjából, hogy pontosan milyen a wc, a terep, a tömegközlekedés, a szálláshely, a fürdő, stb. de itt tényleg minden adott volt, már csak élveznünk kellett a kirándulást. Ez a cikk pont azt emelte ki, hogy egy ilyen szervezett utazáson mennyire megoldott minden ahhoz, hogy egy kerekesszékes is nyugodtan kikapcsolódhasson.

Minden vélemény számít!