Lelkünk dolgai

Mi van a fogyatékosság mögött? – Hódítás sérültként

A Körülöttem a tömeg című cikkem posztolása után fogant meg bennem a gondolat, hogy picit tovább kéne fűzni a témát. Mit kellene tennünk egy-egy ismerkedés során nekünk, fogyatékkal élőknek ahhoz, hogy a kiszemelt túl lásson a sérültségünkön? Körbekérdeztem az ismerőseim között, hogy megtudjam: nekik vajon milyen tulajdonságuk segített lebontani a falakat, elvarázsolni a kedvest…?

Designed by Freepik

Úgy gondolom, hogy minden emberben van egy alapvető nyitottság. Az első benyomás után – miután “kigyönyörködtük” magunkat az illető szépségén/karizmáján – úgyis a belső értékek lesznek majd igazán fontosak. Sokszor mi, fogyatékkal élők nem juthatunk el ebbe a fázisba, ugyanis külső jegyeink sokszor “elriasztják” az adott embert. Viszont ami jó ebben az az, hogy fogyatékosságunk egyfajta szűrőként is működik, hiszen eleve csak olyan személy fog megszólítani minket, aki kész arra, hogy túl lásson a külsőn és érdeklődjön a belső iránt.

Designed by Freepik

Zsanett, paralimpikon szerint például a legfontosabb, hogy tudjunk élni azzal a nyitottsággal, amit az emberektől kapunk:

„Rengeteg sztereotípiát állított fel a társadalom az idők során. Ezeket ledönteni nem könnyű, ezért véleményem szerint nem az a legfontosabb, hogy ép embertársaink hogyan viszonyulnak hozzánk, hanem az, hogy mi, sérültek hogyan viszonyulunk hozzájuk. Sok esetben megkapjuk a nyitottságot ugyan, viszont nem tudunk élni vele, mert zavarba jövünk. Tudni kell közvetlennek, nyitottnak, barátságosnak és mosolygósnak lenni, továbbá megmutatni, hogy egyáltalán nem vagyunk sajnálatra méltóak, sőt! Minden embernek megvan a maga „fogyatékossága”, csak nem mindenkin látszódik. Rajtunk igen, és ezt meg kell tanulnunk nem félve, hanem a helyén kezelni.”

Annamária, szociálpedagógus, steampunk szerint minden titok nyitja a kommunikáció:

„Egészen pici koromtól kezdve le volt korlátozva a mozgásom, amit rengeteg beszéddel kompenzáltam. Már 3-4 éves koromban is nagyon jól el tudtam beszélgetni szinte bárkivel. Szerintem az erősségem felnőttként is a kommunikáció maradt; bármilyen korú és nemű emberrel gyorsan szóba tudok elegyedni, és rögtön megtaláljuk a közös témát. Nagyon érdekelnek az emberek, ezért úgy érzem, hogy az én aduászom a kommunikáció és az értő figyelem.”

Erika, audionarrátor a párja szívét kisugárzásával és mosolygós tekintetével ejtette rabul:

„A netes ismerkedésnek megvan az az előnye, hogy nem a külső az elsődleges benyomás forrása. Már akár több órás beszélgetések is lebonyolódhatnak anélkül, hogy a fogyatékosság szóba kerülne. Nem mintha bármikor is titkoltam volna, egyszerűen csak nem volt fontos. Az első találkozó előtt természetesen mindig jeleztem, de addigra rendszerint már irrelevánssá vált a dolog. Valószínűleg itt lappang a lényeg: beszélgetek. A műveltséget és az önkifejező készséget szokták általában kiemelni a környezetemben lévő férfiak velem kapcsolatban, illetve a határozottság és a kezdeményezőképesség még az, amivel a többség szimpatizál.”

Személyes véleményem pedig az, hogy ami még nagyon sokat nyomhat a latban és segíthet egy közvetlen kapcsolat kialakításában, az a humor és az önirónia. Ha tudunk önmagunkon nevetni és ezt a felhőtlen vidámságot a külvilág felé is sugározni, akkor a megfelelő ember a megfelelő időben ráérez majd ezekre a pozitív energiákra.

Úgyhogy mosolyra és nyitottságra fel!

Ölel:

Minden vélemény számít!