Lelkünk dolgai

Túlélőkalauz, ha az idegeidre megy a párod – férfiszemmel

Föld felett lebegés, összeszorult gyomor, az izgalom, hogy vajon igent mond -e a randira. Így kezdődött minden. Emlékszem mennyire csodáltam Őt: “Uram atyám, milyen gyönyörű! Azok a kék szemek, az a babaarc, az a bájos mosoly”. Rám pillant, a mosolya csak nekem szól, én pedig letaglózva érzem magam, hisz rám talált szívem hölgye. Gyönyörűnek látom minden porcikáját és úgy érzem: Fortuna kegyeltje vagyok, mert ez az istennő csak az enyém! Ez lenne a szerelem?

S mit látok most, 7 év után? Ugyanezt csak karikatúraként. Szemének kék csillogása mintha kicsit megkopott volna, és eddig nem is vettem észre, hogy milyen csíkszemű a lelkem, akár egy anime karakter. Közben rájöttem, hogy a babapofi igazából azért ennyire szembetűnő, mert felszedett pár kilót és totál pogácsaképű lett. A bájos mosolyával pedig az őrületbe kerget, mert tudom, hogy már megint valamit vásárolni akar. Az istennőből mára igazi házisárkány lett, ezermillió idegtépő szokással. Kipukkant a szerelembuborék és maradt a rideg valóság? Nem, nem hiszem, hogy ez lenne, inkább úgy fogalmaznék, hogy a valóság helyett az együttélés okozta „egymásagyáramegyünk” jelenség figyelhető meg magamon. Ismerős a szitu? No de mi a megoldás, ha a nő jelenléte jobban idegesít olykor, mint bárki másé a világon?

  1. Szeretem, szeretem, szeretem! – Mantrázzuk ezt magunkban akkor is, amikor esténként, elalvás előtt a körömrágásának hangja töri meg a síri csendet. Szexi…
  2. Elfogadom olyannak, amilyen! – Győzködjük magunkat, amikor reggelente nagyokat sóhajtva adja a tudtunkra, hogy Ő már ébren van…
  3. Egyszer valami tetszett benne! – Gondoljunk erre, amikor felkelést követően olyan hangosan zörög, miközben készülődik, hogy arra a holtak is felébrednének.
  4. Valamilyen úton, módon meghódított! – Véssük az agyunkba, miközben az élő fába is beleköt és rossz napjának minden stresszét ránk zúdítja.
  5. Szerelmes voltam belé! – Ezt, a ma már érthetetlen tényt próbáljuk meg elfogadni abban az esetben is, ha a hölgyemény egy fúria, akinek lételeme a hiszti, és mindig mindent jobban tud nálunk.

Ha a fenti lépéseket követed, a nap végére valószínűleg nem szimplán duli-fulivá, de inkább egy idegbeteg férfiállattá változol, aki elégedetlen önmagával, a párkapcsolatával, azaz az egész életével. Szitkozódsz magadban, és szüntelenül keresed a választ, hogy vajon hol rontottad el, amikor ezt a selejtes nőnemű egyedet választottad, bármely más békés természetű lányka helyett. A nagybetűs NŐ helyett, akinek Te vagy az első, aki minden szavával és tettével kényeztet, lesi az összes létező kívánságod (de csak oly mértékben, hogy mellette megőrzi önön függetlenségét), s közben minden pórusából árad a szerelem, a nőiesség és az erotika.
Másnap pedig felkelsz, és kezdődik minden előröl. Minden, kivéve, hogy aznap egy teljesen másik szemüveget veszel fel.

  1. Feltűnik, hogy mielőtt még belekezdene a körömrágásba este, megmasszírozza a hátad és megölelget.
  2. Reggel, miután kisóhajtozta magát, kávét készít és kitakarítja a konyhát, mire Te felkelsz.
  3. A készülődését övező hangoskodás eredményeképpen aznap is csinos ruhájával, finom illatával és bájosra sminkelt arcával szeretne meghódítani Téged.
  4. Azért kötekszik, hogy belőled is a legjobbat hozza ki, mert hisz benned. Így inspirál, motivál és keres új közös célokat és álmokat számotokra.
  5. Okoskodik, de valójában egy „guruló határidőnapló”, aki észben tartja nem csak a saját, hanem a közös programjaitokat is, megszervez, lebeszél, lefoglal és befizet mindent.

Talán magasak az elvárásai, viszont értékeli, amit érte teszel. Imád vásárolni, de ha megteszi, sosem megy úgy haza, hogy Neked ne venne valamit. Akárcsak a legtöbb nőnek, neki is lételeme a beszéd, viszont jó hallgatóság is egyben, és tabuk nélkül bármit megoszthatsz vele. Egyéniségnek tart, és Ő maga is az.

Senki nem tökéletes, sem a hétköznapjaink, sem az életünk. Ha bal lábbal kelek fel, még az is zavar szerencsétlen páromban, ha levegőt vesz. Viszont amikor a szívemre figyelek… nos, akkor képes vagyok a dolgok mögé látni. Észrevenni, ha Mackónak hív, ha meghagyja nekem az utolsó kortyot a kávéjából, vagy megölel akkor is, amikor épp hullafáradt vagyok, és ezt pont rajta töltöm ki. Nincs ugyan rózsaszínű köd, de fekete sem. Szürke hétköznapok vannak, cseppet sem szürke árnyalatokkal. Mi vagyunk, a tökéletlenségünk és a hülye szemüvegeink, amiket naponta akár többször is váltogatunk.

Rám pillant, a mosolya csak nekem szól, én pedig letaglózva érzem magam, hisz rám talált szívem hölgye. Gyönyörűnek látom minden porcikáját és úgy érzem: Fortuna kegyeltje vagyok, mert ez az ISTENNŐ csak az enyém, méghozzá 7 csodálatos éve. Ez lenne a szerelem? Igen, ez!

Olvasd el a cikk párját is! 

Fotó: Designed by Freepik

Ölel:

Minden vélemény számít!