Lelkünk dolgai

Lekerült a rózsaszín szemüveg? – Túlélőkalauz, ha az idegeidre megy a párod

Rózsaszín köd, pillangók a gyomorban, az izgalom, hogy vajon mikor hív fel. Így kezdődött minden. Emlékszem mennyire csodáltam Őt: “Uram atyám, milyen jóképű! Azok a smaragzöld szemek, markáns arcvonások, hamiskás mosoly” (nagy sóhaj). Rám pillant, a mosolya csak nekem szól, én pedig egyetlen értelmes szót sem tudok kinyögni. Gyönyörűnek látom minden porcikáját és úgy érzem: Fortuna kegyeltje vagyok, hisz ez a félisten csak az enyém! Ez lenne a szerelem?

S mit látok most, 6 év után? Ugyanezt csak karikatúraként. Szemének zöld csillogása mintha kicsit megkopott volna, és eddig nem is vettem észre, hogy milyen gülü az egyik. Közben rájöttem, hogy a markáns arcvonások igazából azért ennyire szembetűnőek, mert túl vézna a lelkem. A hamiskás mosolyával pedig az őrületbe kerget, mert tudom, hogy valami sunyiság áll mögötte. A félistenből mára férfiállat lett, ezermillió idegtépő szokással. Kipukkant a szerelembuborék és maradt a rideg valóság? Nem, nem hiszem, hogy ez lenne, inkább úgy fogalmaznék, hogy a valóság helyett az együttélés okozta „egymásagyáramegyünk” jelenség figyelhető meg magamon. Ismerős a szitu? No de mi a megoldás, ha a férfi jelenléte jobban idegesít olykor, mint bárki másé a világon?

  1. Szeretem, szeretem, szeretem! – Mantrázzuk ezt magunkban akkor is, amikor épp böfögve röhög a South Park legújabb részén, miközben a lilahagyma és töpörtyű “fenséges” illata belengi a szobát. Szexi…
  2. Elfogadom olyannak, amilyen! – Győzködjük magunkat akkor is, amikor a századik büdös zokniját hagyja a konyhapulton.
  3. Egyszer valami tetszett benne! – Gondoljunk erre, amikor gátlástalanul megbámul valakit az utcán.
  4. Valamilyen úton, módon meghódított! – Véssük az agyunkba, miközben egész nap heverészik az ágyon, míg mi kitakarítjuk a lakást.
  5. Szerelmes voltam belé! – Ezt, a ma már érthetetlen tényt próbáljuk meg elfogadni abban az esetben is, ha inkább a számítógépes játékot választja az esti hancúr helyett.
    Ha a fenti lépéseket követed, estére valószínűleg nem szimplán duli-fulivá, de inkább egy idegbeteg házisárkánnyá változol, aki elégedetlen önmagával, a párkapcsolatával, azaz az egész életével. Szitkozódsz magadban, és szüntelenül keresed a választ, hogy vajon hol rontottad el, amikor ezt a selejtes hímnemű egyedet választottad bármely más intelligens, rendszerető, illemtudó pasi helyett. A FÉRFI helyett, akinek Te vagy az első, aki minden szavával és tettével kényeztet, lesi az összes létező kívánságod (de csak oly mértékben, hogy nem lesz belőle papucsállatka), s közben minden pórusából árad a szerelem, a férfiasság és a szexualitás.
    Másnap pedig felkelsz, és kezdődik minden előröl. Minden, kivéve, hogy aznap egy teljesen másik szemüveget veszel fel.
  1. Feltűnik, hogy a South Park nézése közbeni böfögés igazából csak egy kis büfi, és miután jót nevetett a sorozat egyik jelenetén, megkínál a lilahagymás töpörtyűs vacsiból.
  2. A századik büdös zokni széthagyása után délután arra mész haza, hogy kimosott és elmosogatott, hogy kedveskedjen Neked.
  3. Megnéz egy lányt az utcán, majd szégyellve magát rád mosolyog és elmondja őszintén, hogy milyen szép arca volt a csajszinak. Majd hozzáteszi, hogy a tiéd sokkal gyönyörűbb.
  4. Lustálkodik az ágyon, míg Te takarítasz, viszont másnap, amikor kapar a torkod, taknyod-nyálad egybefolyik, és épp a halálodon vagy az influenzától, elmegy Neked gyógyszertárba, teát főz és megrendeli a kedvenc kajádat.
  5. A számítógépes játék, amit szex helyett választott pedig igazából csak figyelemelterelés, hogy egy váratlan pillanatban szenvedélyesen leteperhessen, és elmondhassa: mennyire őrjítőnek talál.

Senki nem tökéletes, sem a hétköznapjaink, sem az életünk. Ha bal lábbal kelek fel, még az is zavar szerencsétlen páromban, ha levegőt vesz. Viszont amikor a szívemre figyelek… nos, akkor képes vagyok a dolgok mögé látni. Észrevenni, ha édes mazsolámnak hív, ha meghagyja nekem az utolsó kortyot a kávéjából, vagy megölel akkor is, amikor épp pattanásig feszülnek az idegeim, és ezt pont rajta töltöm ki. Nincs ugyan rózsaszínű köd, de fekete sem. Szürke hétköznapok vannak, cseppet sem szürke árnyalatokkal. Mi vagyunk, a tökéletlenségünk és a hülye szemüvegeink, amiket naponta akár többször is váltogatunk.

Rám pillant, a mosolya csak nekem szól, én pedig egyetlen értelmes szót sem tudok kinyögni azon kívül, hogy “az én kis Drágám” (nagy sóhaj). Gyönyörűnek látom minden porcikáját és úgy érzem: Fortuna kegyeltje vagyok, hisz ez a FÉLISTEN csak az enyém, méghozzá 6 csodálatos éve. Ez lenne a szerelem? Igen, ez!

Minden vélemény számít!