Finomságok Napjaim

Ékszerdoboz, ahol élmény reggelizni – À la Maison Grand

Szombat reggel, fél 10-kor kipattant a szemünk, hát menjünk reggelizni! Évek óta tervezgettük már, de nem vagyunk koránkelő típusúak, plusz ehhez még egy jó adag lustaság is társul, úgyhogy mindig mire rávettük volna magunkat, hogy elinduljunk reggelizni, már rég ebédidő volt. Most direkt olyan helyet kerestem, ahol reggelizni nem csak a szokásos időben lehet, hanem bármikor, így nem kell időre odarohannunk valahová. Az À la Maison Grand reggelizőre esett a választásunk, ami a Nádor utcában található, tehát nincs túl közel hozzánk, de nézve a csalogató fotókat és a róluk áradozó cikkeket, úgy éreztük, hogy bőven megér ez a kis hely egy hosszabb utazást is. 1 órára értünk oda. Egy nagyobb padkával szembesültünk a bejáratnál, de rögtön felajánlották, hogy segítenek. Viszont tele voltak (szombat délután lévén), és sajnos nem volt annyi eszünk előtte, hogy asztalt foglaljunk…

Volt három csodálatos hónap az életemben, amikor egy nagyon izgalmas munkát végeztem. A Dining Table nevű cég foglalkoztatott, mint gasztrobloggert, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy étel- és étteremajánlókat, szubjektív véleményeket írtam a honlapjukra. Nagyon szerettem ezt csinálni, hiszen imádok enni, írni és ebben a munkakörben mindkét szenvedélyemnek egyszerre hódolhattam. Ez biztosan egy olyan időszak volt számomra, amit még az unokáimnak is emlegetni fogok! Fantasztikus éttermekben kajcsiztam, elvittem olykor a páromat, a barátaimat és a családomat is, és a megszabott keretből vásárolt finomságokat elfeleztük, így ők is jócskán részesülhettek a fenséges gasztronómiai élményekből. Csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg a munkám során, egyszer például 4 és fél órán keresztül beszélgettünk a Márványmenyasszonyban egy 90 éves bácsival, aki mesélt az életéről és hihetetlen sztorijai voltak. Eljutottam például a Kárpátia nevű étterembe is, ami maga volt a csoda, a legpompázatosabb hely, amit valaha láttam, fényűző és előkelő. Az óriási szalonban szimfonikus zenekar játszott, a falakat freskók díszítették, a termet oszlopok szegélyezték, teljesen vissza repültem az időben, mintha csak a Titanicon lettem volna.

Szóval elképesztő élményekkel gazdagodtam és olyan helyekre is eljutottam, ahová tudom, hogy magamtól (vagy mert a pénztárcám nem engedte) biztosan nem tettem volna be a lábamat. De hát, mint tudjuk: jóból keveset adnak, így ebből a munkából is csak három hónapot tartogatott nekem az élet, januártól már nem dolgozom ott. Utólag egyáltalán nem bánom, mert tudom, hogy nem a gasztronómia területén szerettem volna karriert csinálni, mint újságíró, és úgy gondolom, hogy tulajdonképpen az evés is csak egy “külsőség”, a hedonizmus egy formája, és vannak sokkal fontosabb problémák, kérdések is az életben, amikkel kapcsolatban írni szeretnék és írnom “kell”. Ettől függetlenül beleszerettem ebbe a műfajba és ha már van egy saját felületem, amit azzal tölthetek meg, amivel csak szeretnék, örömmel szórakoztatnám egy picit könnyedebb, gasztro témájú cikkekkel is az olvasóimat.

Külön izgalom ebben, hogy most teljes mértékben én választhatok helyet, és mióta úgymond “önerőből” éttermezünk, azóta már kétszer is volt szerencsénk ellátogatni vintage hangulatú éttermekbe, ugyanis ez a stílus a gyengém! Az egyik gyönyörűség a Vintage Garden volt, ahol a 7. évfordulónkat ünnepeltük meg egy isteni romantikus vacsival. Erről is szeretnék majd írni, de előtte elmesélem nektek a tegnapi élményeimet az À la Maison Grand-ben, ahol nagyon klassz időt tölthettünk el együtt. Kalandra fel, jöjjön egy kis kényeztetés szemnek és léleknek, no meg némi ínycsiklandó kedvcsináló ehhez a tündéri reggelizőhelyhez!

Ilyen csodálatos volt a mennyezet

A pincér hölgyike fél 3-ra tudott volna számunkra asztalt biztosítani, de jómagam már annyira éhes voltam, hogy inkább úgy döntöttünk, keresünk egy másik helyett. Persze magamban dühöngtem jó pár percig, mert amilyen nagy elánnal elindultunk, akkorát koppantunk a végén. Még otthon és az egész út alatt is a menülapjukat böngésztük online és fogásról fogásra megbeszéltük, hogy ki hány tojásból, milyen feltéttel és mekkora aktivitással tolja majd arcába a tükörtojást, meg a bundás kenyeret. Hiába volt már ebédidő, teljesen rákattantunk a reggelis kajákra és ezt egy, a szomszéd étteremben elfogyasztott gulyás leves sem tudta csillapítani. Ettünk hát egy picit, épp, hogy legyen valami a gyomrunkban fél 3-ig, majd asztalt foglaltunk és visszamentünk. De jól tettük!

Ez az epres limonádé mindent vitt! (890 Ft)
A gyönyörű márványasztal Flat Lay-ek fotózására is tökéletesen alkalmas

Tudni kell rólam, hogy évek óta NEM reggelizem, de ennek az étkezésnek a hatására úgy érzem, hogy itt komoly életmódváltás lesz, mert ez valami mennyei volt és minden nap kell! 😀 Jött a jól megérdemelt sajtos-tejfölös bundás kenyér, amit itthon is szoktam készíteni, de az À la Maison Grand-ben még finomabb volt. Akinek kissé idegenül hangzik ez a felturbózott bundi kenyér dolog, az képzeljen maga elé egy ínycsiklandó sajtos-tejfölös lángost, tulajdonképpen hasonló ízvilággal, mégis itt a lángos helyett fincsi bundás kenyeret eszünk némi rukkolával megszórva. Nyamiii! Ezt követte a Choco Chips (nekem csak Chocapic :D) darabkákban bővelkedő tésztájú amerikai palacsinta mogyorókrémmel és fehércsokival nyakon öntve. Jesszus, de finom volt! Bandikám tükörtojást evett lágyan sütve, szintén rukkolával, kért egy kis natúr joghurtot is hozzá (ne kérdezzétek, fura az ízlése… :D), mindezeket pedig édes, epres limonádéval fejeltük meg. Az ízorgián felül is egy pazar hangulat uralkodott ezen az icipici helyen: pezsgett az egész, mindenki jóízűen falatozott, beszélgetett körülöttünk és végre nem éreztem magam hülyén, hogy lefotózom a kaját, hiszen itt ez már szinte divat. Kár is lenne nem megörökíteni, hiszen nem csak gasztronómiailag, hanem vizuálisan is hatalmas élmény volt az À la Maison Grand-ben eltöltött idő.

Ezt a “mennyországot” kaptuk!
Bundás kenyér: 790 Ft
Tükörtojás 3 db tojásból: 790 Ft
Édes álom
Choco Chips Amerikai Palacsinta: 1590 Ft

Külön emelte a nap fényét számunkra, hogy étkezésünk közben minden felszolgáló érdeklődött, hogy ízlenek -e az ételek, mindezt pedig mosolyogva, derűs és közvetlen stílusban tették. Egy végtelenül barátságos, tündéri helyet találtunk magunknak, ahol segítőkész és vidám természetű minden ott dolgozó, s ahol az ember családias légkörben élvezheti az igazi dolce vitát! Egyetlen hibája van csak: túl pici. Egy ilyen forradalmi helynek hatalmasnak kéne lennie, hogy minél több, hozzám hasonló, “nem reggeliző” jómadarat is a fenséges reggelik vintage kövekkel szegélyezett útjára tereljen!

Tökéletes nap!

Köszönöm az élményt À la Maison Grand, már alig várom, hogy újra menjek!

Ölel Titeket:

Kép forrása: alamaisongrand.com

One Response

  1. Imádtam ott lenni és ott enni 🙂 Fantasztikus kis kedvcsináló. 😉

Minden vélemény számít!